Mint a mesében
Evelin Horváth Hubbard
... " A cápakérdés sokakat foglalkoztat. Hallottam egy mondást, miszerint úgy lehet megállapítani, hogy épp van-e cápa a vízben, hogy beledugod az ujjad a tengerbe, és utána megnyalod. Ha sós, akkor van cápa… Tehát van cápa. Nekem nehéz leküzdeni a félelmet, a férjem egyszerűen csak nem gondol rá. Én, amikor evezek kifelé a deszkámon, elmormolok mindig egy imát, és amikor már kint vagyok a line-upon (a vonal, ahol a szörfösök felsorakoznak és hullámra várnak), már teljesen más dolgok járnak az eszemben. Az óceán lenyugtat, és már csak a hullámokra fókuszálok. A szörfözésben az egyik legnehezebb dolog a rengeteg evezés. Az állóképességet folyamatosan fenn kell tartani, mert hiába tanul meg valaki jól hullámot lovagolni, az evezéshez szükséges izmok hamar elgyengülnek, ha azok nincsenek folyamatosan karban tartva. Ha egy-két hetet kihagyok, mindig érzem, hogy néhány karcsapás után kifáradok, és a teljesítőképességem rohamosan csökken, viszont amikor hetente többször kievezek, akkor sokszor órák után sem érzem, hogy fáradnék, és az evezés meg sem kottyan.
A szörföt három nagy tényező befolyásolja. Elsőként az adott hullám fajtája. A reef break esetében a hullám azért törik meg a felszínen, mert a tengerfenéken kiemelkedik egy zátony, és ez szintkülönbséget okoz. Tehát egy kiálló szikla megtöri az áramlatot, és a víz hullámzik. Én ezt a fajtát kedvelem jobban. Mivel itt a zátony nem változtatja az alakját és a helyét, így a hullám mindig ugyanazon a helyen és ugyanolyan alakban törik meg. Ilyen reef break például a legendás Pipeline, a világ leghíresebb és egyben legveszélyesebb hulláma. Évente többen halnak itt meg szörfözés közben. Azért kifejezetten veszélyes, mert a hullám a nagy szörfnél óriásira megnő, nagyon meredek, és a víz annyira sekély, hogy bizonyos pontjain egy esésnél szinte a csupasz, éles sziklára lehet zuhanni több méteres magasságból. Amennyire veszélyes, ugyanannyira népszerű is. A világon minden szörfös hallott róla, és sokak bakancslistáján az első helyen szerepel. Annak ellenére, hogy az egyik legnehezebben meglovagolható hullám, mindig tele van, nagyon nehéz sorra kerülni. Emellett az év jelentős részében le is van zárva a nyilvánosság elől, amikor különböző versenyeket rendeznek. Ilyenkor csak a versenyzők evezhetnek ki, a nagyközönség pedig a szárazföldről szurkolhat. Ilyenkor több száz ember gyűl össze a parton. Ez a téli hónapokban történik, ekkor szervezik a versenyeket. Ilyenkor törik a hullám, mert ilyenkor jönnek az északi szelek és áramlatok. A nyári hónapokban többnyire teljesen lapos a felszín, akkor a sziget más részein van jó szörf. "...
... " Egy másik érdekesség, hogy hiába kerültem a lehető legmesszebbre a szülőföldemtől, valahogy folyamatosan olyan emberekkel találkozom, akik valamiképpen kötődnek Magyarországhoz. Elég csak a közvetlen családi környezetemből példát idézni, ugyanis a férjem bátyjának a felesége Romániából származik, édesapja erdélyi magyar, a sógornőm beszéli is alapszinten a magyar nyelvet. Hát, ha valami, akkor ez szerintem mindenképp érdekes dolog, hogy három hawaii születésű fivérből kettőnek magyar gyökerekkel bíró felesége van. A sógornőm már tíz éve itt él, egyetemre jött tanulni sportösztöndíjjal, és itt ismerkedett meg a férjem bátyjával. Ők Oahun élnek, így sokszor járunk át hozzájuk arra a szigetre. Valamint két nagyon közeli barátunk is van, akik negyedrészben magyarok, mindkettőjük apai nagyanyja 100 százalékban magyar. Az egyikük a Smith Brothers néven ismert trió, Koa, Alex és Travis Smith, ők egy népszerű websorozatot indítottak YouTube-on, és emellett a Sunrise Shack üzemeltetői. Ez egy kis bódé, ahol smoothie-kat és egészséges reggeliket lehet kapni, és olyannyira népszerű, hogy már négy üzletet nyitottak, kettőt a North Shore-on, egyet Waikikin, és egyet Japánban, Okinawa szigetén. A legidősebb, Koa, egy nagyon tehetséges, híres szörfös, a világbajnoki túra résztvevője minden évben, és egy szörfös valóságshow résztvevője is volt, amit az amerikai tévék játszanak.
Továbbá szinte minden új ember, akit megismerek, vagy épp már utazott, vagy most tervez utazást Magyarországra, vagy van barátja, aki onnan származik. Érdekesség, hogy a munkám során is mindig kapcsolódom némiképpen Magyarországhoz. A legutóbbi munkám során például Mauin, a kosztümösökkel kerültem nagyon jó kapcsolatba, akik Magyarországon dolgoztak A kém, aki dobott engem c. filmben, ahová engem is hívtak dolgozni, én viszont másik filmen voltam akkor. Ők annyira megszerették Magyarországot, hogy azt tervezik, odaköltöznek. A producer és a gyártásvezető felmenői is magyarok voltak. A producer mindkét szülője magyar, jó barátságot kötöttünk a forgatás alatt. Ő már Amerikában született, nem beszél magyarul, viszont a boom-operátor igen (aki tartja a hosszú, szőrös mikrofont), ő ʼ97-ben költözött ki a családjával. És csak említésképpen, az egyik statisztának is magyar volt az apukája. Hihetetlen, hogy egy Mauin dolgozó amerikai stábból ennyi embernek legyen kapcsolata egy ilyen pici országgal.
Amikor még csak látogatóba jöttem ide, a botanikus kertben találkoztam egy nyolcvanhárom éves, magyar származású nénivel, aki hároméves korában került ki, és akivel ezután senki nem beszélt magyarul, mégis ő önként megtanulta a nyelvet, és folyékonyabban szavalta a Nemzeti dalt, mint én. "
