Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy a 2022-es évet egy ilyen jelentős eseménnyel nyitom, nem hittem volna neki. Egy ekkora rendezvény részesévé válni elérhetetlennek tűnt. Az emberek jelentős többsége látogatóként sem jut ki a Világkiállításra, akkor miért mernék álmodozni arról, hogy nekünk könyvbemutatónk is lehet ott?
Aztán elérkezett 2021 karácsonya, amikor eddigi életem egyik legnagyobb ajándékát kaptam: megtudtam, hogy szerzőként az Expo részesévé válhatok.
Nagyon izgultam! Judit Hawaiiról nem tudott elutazni Dubajba, így egyedül kellett képviselnem a könyvünket, ez pedig kicsit ijesztő volt.
Vajon eljön bárki is? Mi van, ha üres lesz a terem?
Végül eljött január 22-e, a nap, amit annyira vártam.
A Magyar Pavilon egyik terme hawaii hangulatba öltözött. A monitorokon a könyvünk óceánparti képe mosolygott vissza, halk hawaii zene szólt, a sarokban pedig a könyvbemutató utáni fogadás finomságai sorakoztak. Macaron, málna, magvak, sós harapnivalók és kávé… a Pavilon dolgozóinak profizmusa minden várakozásomat felülmúlta. Azt sem tudtam, hogy hová nézzek a teremben, amit a könyvünk tiszteletére rendeztek át.
Olyan jó volt ott lenni, hogy minden a könyvünkről szólt! Bárcsak átadhatnám nektek is ezt az érzést!
Amikor pedig elkezdtek szállingózni az emberek, majd a terem megtelt magyarokkal, a szavam teljesen elakadt. Dubaji magyarok, Abu Dhabiból érkező vendégek és turisták is ültek velem szemben. A közös bennük a szemükben csillogó kíváncsiság, a hawaii magyarok iránti érdeklődés.
A prezentációm végén, amelyben ismertettem Hawaii és a kint élő magyarok történetét, számos kérdést tettek fel a vendégek. Szó szerint alig győztem válaszolni rájuk, a szoba egyik sarkából siettem a másikba, hogy mindenkivel válthassak néhány szót.
A sok pozitív visszajelzés, a kedves szavak és a Pavilonban dolgozó lányok lelkesedése mindennél többet jelentett. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam ekkora sikerre.
A könyvbemutató végén egy kis tombolára is sort kerítettünk, ahol három szerencsés vendég hawaii naptárral lett gazdagabb, illetve mindenkit megajándékoztunk egy kis plumeriás hajcsattal. A Pavilon munkatársai a vendégeknek egy privát túrával kedveskedtek, melynek során a látogatók megismerhették a Magyar Pavilont és annak különleges termeit. A könyvbemutató végén engem is megajándékoztak egy ilyen túrával. Még sosem voltam olyan vezetett túrán, ahol csak kettőnknek mesélik a történeteket és időnként a kulisszák mögé is betekinthetünk.
Ezt a napot sosem fogom elfelejteni.
Ha tehetitek, látogassátok meg a Magyar Pavilont, mert gyönyörű! Amennyiben pedig ott jártok, ölelgessétek meg a kint dolgozó magyarokat, hiszen nélkülük ez a könyvbemutató nem lett volna ilyen emlékezetes.
