Nagy örömünkre szolgál, hogy az Istenek tenyerén egyre több országba jut el, egyre többen írnak, küldenek üzenetet, és számolnak be arról, hogy mennyire örülnek annak, hogy találkozhattak a könyvünkkel. Egy képekből és üzenetekből összeállított kis beszámolót szeretnénk veletek megosztani, azzal a hálával együtt, amit a fotók és levelek érkezése okoz nekünk.
“Még tényleg csak az elején járok … Evelin mesébe illő történetét annyira jó olvasni, hogy ilyen nem csak a mesében van, hanem a nagybetűs ÉLETben is. Én azt hiszem – mert már már jártam a Szigeteken - mondhatom, hogy másképp olvasom, szinte átélem az élménybeszámolókat. Örülök, hogy találtam egy képet Barabás Attiláról, hatalmas figura, nekem is van közös képem vele. Olvasom a könyvet és szembe jön Joe bácsi , Karcsi bácsi , eszembe jut, ahogy Fekete Pista elhívta a fiúkat horgászni, persze nő nem léphetett a hajóra, mert nem lesz szerencséjük …. és a többiek, és én csak mosolygok és jönnek az emlékek. Szilveszter a kedvenc szállodámban, majd hajnalig nagy beszélgetés a magyarokkal egy másik hajón. Istenem mennyi szép emlék!
(Bea Budapestről)
“Falom a könyvet, de még felénél tartok csak, mert jegyzetelek is. Nagyon sokat tanultam a társszerzőkről is. Csodálatos emberekkel vagyok körülvéve, lelki felüdülés és átszellemülés keresztrajza ez a könyv. Jó munkát és egészséget, kitartást kívánok a második kötethez! “
(Pali Kanadából)
Elolvastam az első részt. Judit, olyan élethűen írod le az érkezés utáni pillanatokat, hogy (bár én már huszonkétszer voltam a szigeteken) olvasás közben érzem a párás levegőt, ami fogad a reptéren, az illatokat, az örömöt egy hosszú utazás után, az újra találkozás pillanatát. Úgy érzem nem érdemes egyszerre több történetet elolvasni, inkább egy nap csak egyet, mert így egész nap veled marad az élmény.”
(Zsuzsa Budapestről)
Comments